Lombikban az ivóvíz! Vízminőségről, víztisztítókról laboratóriumi mérések alapján. - Ivóvíz tisztító tanácsadás akkreditált laboratóriumban

eredmény 5 munkanapon belül
kapcsolat
Doulton hírek
blog a vízlaborból
legjobb megoldás
1-2148937 (munkanap 8-15-ig)
Tartalomhoz ugrás

A Víz világnapjára

Ivóvíz tisztító tanácsadás akkreditált laboratóriumban
Közzététel szerző: itt egészség · 22 Március 2020
Tags: vízvilágnapjaólom
A mérési eredmények értelmezésének felelősségéről
A koronavírus terjedésének megállítása érdekében hozott döntések, és az arra adott reakciók kapcsán gondolkodtam el azon, fontos lehet annak megértése, hogy a mérési adatok nem mindenhatók; a kockázatértékelés módszertanának ismerete nélkül a levont következtetések pedig tévesek lehetnek.

A Víz világnapja alkalmából a vezetékes ivóvíz felhasználóhelyi ólomszennyezésén keresztül mutatom be az analitikában (és a döntéshozók számára is) nagyon fontos statisztikai fogalmat, az elsőfajú hibát, ami sajnos a napi történéseket látva nagyon aktuális ismeret lehet.
Konkrét csapvízminta mérési eredményein keresztül mutatom be azt, mit jelent a kockázat elemzés, és a döntési folyamatban a matematikai modellek alkalmazása. (Az analitikai és a matematikai precízségre való törekvés nem célom, sokkal inkább a közérthetőség és az, hogy ez az írás ne haladja meg egy olvasható bejegyzés kereteit.)
A szükséges vízkémiai háttér erősen leegyszerűsítve:
Ivóvízre az EPA 15ppb, a WHO 10ppb cselekvési határértéket ír elő ólom szennyezés esetén. Ennek a határértéknek a túllépése nem jár szankcióval, de a rendeletben meghatározott cselekvés elmaradása igen.
Az ólomszennyezés mértékét legtöbbször a fogyasztó tulajdonában lévő csövek, vezetékek, szerelvények állapota és a fogyasztói magatartás határozza meg; ennek kiküszöbölése rövid távon a fogyasztóhelyen oldható meg optimálisan.

Az ivóvíz ólomszennyezése esetében azt, hogy van-e és ha igen, akkor kinek van cselekvési kötelezettsége, az USA-ban a „Lead and Copper Rule” írja elő.
A rendeletben meghatározott protokoll alapján vízmintákat vesznek, ezek ólomkoncentrációját megmérik, és sorba rendezik az adatokat. Az USA-ban 15ppb-s 95percentilis az egyik cselekvési határ: a vizsgált minták nem több, mint 5 százaléka eshet a 15ppb feletti sávba. (A döntést nem befolyásolja az, hogy a nem több, mint 5% minta mennyivel haladta meg a 15ppb-t, a cselekvési kényszert nem ez befolyásolja.)
Mi az az elsőfajú hiba az ólom kockázat értékelésnél??
A vízminta mérhető ólomkoncentrációját jelentős mértékben befolyásolja a mintavétel. A mintavétel legnagyobb bizonytalansága az, hogy az ólomszennyezést megfelelően modellezve tudjuk-e a mintát venni.
A kockázatértékelés és az ebből következő döntés szempontjából a legnagyobb valószínűséggel bekövetkező hiba az, ha egy „ólomszennyezett” mintavételi helyet (fogyasztói csapot) azért ítélünk kockázatmentesnek, mert a mintavételnél nem sikerült az ólomszennyezést jól modellezni (pl. épp egy olyan mintát vettünk, ami nem tartózkodott kellő ideig az ólom szennyezőforráson).
Az elsőfajú hiba (abban az esetben, ha a hipotézis az, hogy a mintavételi hely kockázatos) az, ha egy kockázatos helyet kockázatmentesnek ítélünk.
Az ólom kockázatértékelésnél ennek az elsőfajú hibának az elkövetési valószínűsége nagyon magas. Ezért van az, hogy a kockázat értékelésnél, majd a döntés meghozatalánál nem elegendő egy mérési adatot figyelembe venni. A döntéshozónak tisztában kell lenni a modell statisztikai tulajdonságaival.
Az ólom kockázat értékelésnél az elsőfajú hiba elkövetését nem tudjuk kizárni, csak csökkenteni (mintavétel tudatos megtervezése, egy mintahelyről származó mintaszám növelése stb.).
Döntés előkészítést támogató kockázat értékelésnél azt mérlegeljük, mi az észszerűbb: csökkenteni az elsőfajú hibát pl. újabb mintavételekkel vagy azt feltételezni, hogy elkövettük az elsőfajú hibát és kockázatosnak tekinteni akkor is a fogyasztó helyet, ha a pillanatnyi mért ólomkoncentráció érték a cselekvési határ alatt volt.
Nézzük konkrét példán (jegyzőkönyvek itt)
2019.02.08 vízminta ólomkoncentrációja: 12,7ppb pangó vízminta / 4,8ppb kifolyatott vízminta (NNK protokoll szerinti mintapár)

Mi történik akkor, ha a döntéshozó nincsen tisztában az elsőfajú hiba fogalmával, az analitikai kockázatértékelés statisztikai módszereivel?
-> Minden bizonnyal a mért értékeket egy határértékkel összehasonlítva hoz döntést: ebben az esetben pl. azt, hogy jól kifolyatja a csapvizet, és azt issza.
Mi történik, ha az eredménnyel együtt egy kockázat értékelést is kap, és az tájékoztatja az elsőfajú hiba elkövetésének valószínűségéről?
-> Ebben az esetben a vízfogyasztónak tudomása van a potenciális szennyezésről, és lehetősége arra, hogy mérlegeljen, milyen mértékben és formában tartja szükségesnek ennek a kockázatnak a kiküszöbölését.
Ha valaki biztos akar lenni abban, hogy legalább az ivóvízzel nem visz a szervezetébe ólmot, „tudatos fogyasztói magatartással” gondoskodhat erről - kellő ismerettel. A kockázat értékelés alapján ennek a mintának a gazdája (Eszter) úgy döntött, „biztosra” megy, ólomra is minősített víztisztítóval biztosítja családja számára ezentúl az ivóvizet. Rendszeresen hozott laboratóriumunkba „ellenőrző” vízmintákat, kvázi azonos körülmények között véve azokat. Így valós eredményeken láthatjuk mit jelent a gyakorlatban az elsőfajú hiba…
A mérési eredménysorból a 2019.05.07-i eredményt emelem ki, ami 210ppb a pangó mintában, 25ppb alapos kifolyatást követően. ez alapján a mintapár alpján már a "kifolyatás" nem nyújt határérték alatti koncentrációt. Vagyis: Eszter jól döntött, amikor azt feltételezte, az első fajú hiba terheli a mérést, így az eredmény ellenére kockázatosnak tekintette a vízvételi helyet.
Az emberek többsége nem ilyen óvatos, mint Eszter: a határérték alatti „kifolyatott” minta eredményét látva megnyugszik, és semmit sem tesz, azt gondolva, ő biztosan nem veszélyeztetett. És ugyanúgy éli tovább az életét (nem teljesen indokolatlanul,  eltúlozva, szándékosan súlyos szavakat használok azért, hogy a párhuzam érthető legyen). Elteszi a fiókba a mérési eredményt, ami igazi adatként azok számára értelmezhető, akik tisztában vannak az analitika és a statisztikai módszerek korlátaival.
A WHO és az EPA gyerekek és várandósok esetében zéró egészségügyi határértéket állapít meg. Ez azt jelenti, hogy nincsen olyan érték, ami alatt ne lenne káros, ha az ivóvízben ólomszennyezés van. Látva a mérési sor eredményeit és tudva azt, hogy napi 1-2 liter tiszta ivóvíz elfogyasztása lenne kívánatos talán érthető, miért fontos az ólomszennyezés esetében a mérési eredmények ismeretén túl a kockázat értékelése. A mérési eredmény egy pillanatnyi állapotot mutató (mértékegységgel rendelkező) szám, a döntéshozó szempontjából mindig az adott minta statisztikai jellemzőinek megfelelően értelmezendő.

Megfelelő ismeretek birtokában egy mérési eredmény önmagában téves konklúzióhoz vezethet.
Ha az elsőfajú hiba miatt negatív a vírustesztünk, vírushordozóként már fertőzhetünk.
Nem járnánk jobban, ha nem vizsgálati eredményekre várnánk, hanem vírusteszt nélkül is mindannyian potenciális hordozóként viselkednénk?


Azari Katalin
vegyészmérnök
Vízkutató Vízkémia Kft. Akkreditált Vizsgálólaboratórium



további információk
vízvizsgálat
Vissza a tartalomhoz