A vezetékes víz minőségéről és a rossz víztisztító választás veszélyeiről.

 

Ideális esetben a háztartásunkban használt vezetékes vízzel kapcsolatban technológiai szempontból minimum 2 külön felhasználási célban és minőségben érdemes gondolkodnunk.

 

Az egyik „vízág” az, amit élelmiszerként használunk, elfogyasztunk - nevezzük ezt IVÓVÍZnek, a másikat HÁZTARTÁSI VÍZnek.

 

A több szempontból optimált vízminőség a két külön felhasználási célnál értelemszerűen eltérő.

Ennek megfelelően különböző „kezelésre” lehet szükség ahhoz, hogy a felhasználás célja szerinti elvárt vízminőség optimális legyen ( költség, környezetterhelés, kényelem stb. szempontból).

 

Ebben a bejegyzésben az IVÓVÍZ célú felhasználásra fókuszálok. Célom nem a teljes körű, mindenre kiterjedő tájékoztatás, hanem a közérthető figyelem felhívás.

 

Ivóvízként a vízfelhasználásunk kevesebb, mint 5%-át fogyasztjuk el.

Minőségével kapcsolatban a prioritás az, hogy a fogyasztóhelyen lévő víz bakteriológiailag megfelelő és egészségre káros szennyezőktől mentes legyen. Az ilyen vezetékes víz előállítása és biztosítása a vízszolgáltató hatásköre.

A szolgáltató ideális esetben a 201/2001 rendelet előírásainak, vagyis bakteriológiailag és kémiailag megfelelő (egészségre káros anyagoktól mentes és fertőtlenített) vizet indít el.

Mire megérkezik a felhasználóhelyre, a víz minősége szükségszerűen megváltozik: íz- és szagrontók keletkeznek pl. az alkalmazott fertőtlenítés miatt, de a csővezetékből, szerelvényekből is kioldódhatnak szennyezők.

Ez a „vízminőség romlás” legtöbb esetben már nem csak a szolgáltató felelőssége. Ezeknek a szennyezőknek a rendszer szintű kiküszöbölése drága vagy technológiailag meg sem oldható pl. a fertőtlenítési melléktermékek, íz- és szagrontók vagy a fogyasztó tulajdonában lévő csövekből, szerelvényekből kioldódó szennyezők esetében.

Legtöbb esetben felesleges is lenne ezen szennyezők kiküszöbölése, hiszen ezek csak az ivóvíz célú felhasználást befolyásolják. Gazdaságilag sem racionális a WC öblítésére használt víz trihalometán koncentrációját minden áron csökkenteni (drága), de ugyanígy nem kívánatos pl. az ivóvízből a kalcium iont nátriumra cserélni, csakhogy ne legyen vízköves a mosógép…

A sort még lehetne folytatni, de ennek a bejegyzésnek nem a szakmai teljességre való törekvés a célja.

A víz „utazása” miatt bekövetkező minőségromlást a felhasználóhelyen a szükséges mennyiségben és a felhasználási cél szerint érdemes javítani.

IVÓVÍZKÉNT való felhasználás esetében a minőség javítás akkor optimális (környezetkímélő, gazdaságos), ha azt a felhasználás helyén állítjuk elő, a szükséges mennyiségben.

 

Erre "háztartási ivóvíz utótisztító kisberendezések"-et érdemes alkalmazni [NNK elnevezés].

 

Fontos tudni, hogy ezek a kisberendezések csakis bakteriológiailag kifogástalan és stabil (szabad aktív klórt tartalmazó), elsődleges kémiai szennyezőktől mentes, vezetékes ivóvizek utótisztítására (és csakis arra!) alkalmazhatók. A vízmű által szolgáltatott vezetékes víz megfelel ezeknek a kritériumoknak.

 

A háztartási víztisztítók (is) akkor működnek optimálisan, ha azt az adott vízminőséghez választják. A kisberendezések forgalmazási engedélyének mellékletét képező használati útmutatóban szerepel az, milyen szempontból vizsgálta a szakhatóság a kisberendezést, milyen minőségi probléma javítására alkalmas és milyen használati feltételek betartása mellett biztonságos.

 

Gyakorlati tapasztalatom, hogy sajnos ezeket a korlátozásokat sokszor a kereskedők sem értik, nincsenek tisztában a nem megfelelő használat egészségügyi kockázataival.

 

Talán ez az oka annak, hogy a  szakhatóság és a vízmű szakemberei nem propagálják ezt a nyilvánvaló megoldási lehetőséget: a háztartási ivóvíz tisztítókat.

 

Tisztában vannak a kockázatokkal.

A nem megfelelő vagy a nem jól üzemeltetett víztisztító kockázatosabb, mint azok a másodlagos szennyezők, amik jelen lehetnek a vezetékes vízben a fogyasztóhelyen. A vízmű által szolgáltatott "nyers" csapvíz bakteriológiailag és kémiailag biztosan megfelelőbb, mint a nem jól üzemeltetett víztisztító utáni víz.

Gyakori „üzemeltetési hiba” pl. a két vízág nem megfelelő elkülönítése.
Az ivóvíz előállítására való háztartási kisberendezések egyike sem megfelelő „központi vízkezelésen átesett” (pl. vastalanított, lágyított stb.) víz minőségének javítására.

 

Kiemelten igaz ez azokra a megoldásokra, melyek a lakásba beérkező víz szabad aktív klórtartalmát pl. aktívszénnel csökkentik.

Ebben az esetben ugyanis nem garantált, hogy a konyhai vízcsapig eljutó víz tartalmaz elegendő klórt ahhoz, hogy ne indulhassanak be káros bakteriológiai, majd ebből következő kémiai folyamatok akár már a csőben (különösen pangó részeken) vagy az ivóvíztisztító szűrőfelületén. Ez szélsőséges esetben csecsemőkre életveszélyes nitrát, nitrit képződéssel is járhat.

 

Az aktív fertőtlenítőszer mennyiségének lecsökkenése miatt lehet veszélyes a víztisztító olyan épületekben, ahol pangó vízszakaszok vannak (pl. új építésű házak beköltözés időszakában, vagy időszakosan használt lakások).

 

Másik ilyen hiba, ha a kiinduló csapvíz minőségét nem veszik figyelembe.

Sok helyen a régi elavult csővezetékek állapota miatt sok a lebegő anyag (elsősorban vas, és származékai) a kiinduló vízben. Ezért egy egyszerűbb aktívszenes szűrő nem megbízható a vízminőség javítására.

PL. azért, mert a lebegő anyagok rátapadhatnak a szűrő felületére, azon különböző kémiai folyamatok indulhatnak be. Még a legegyszerűbb, legolcsóbb minőségű aktív szén is képes a vízminőség érzékszervileg érezhető javítására, miközben kémiai és bakteriológiai folyamatok eredményeképp egészségre káros szennyezőket tartalmazhat.

Azokra a vizekre, amiknél a lebegőanyag tartalom változó, csakis mechanikai szűrővel védett aktív szén alkalmazható biztonsággal. Lehetőség szerint legyen ez lemosható felületű, baktérium méretű szűrő (0,5-1 mikron).

 

A Vízkutató Vízkémia Akkreditált Laboratóriumban több háztartási ivóvíz tisztító specifikációját tanulmányoztuk abból a célból, hogy a hozzánk fordulóknak megbízható, biztonságosan üzemeltethető megoldást tudjunk javasolni vezetékes ivóvizük minőségének javítására.

 

Vannak a magyar piacon is olyan termékek, amik minden kritériumnak megfelelnek, amit 30 év víztisztítási és laboratóriumi tapasztalat birtokában a háztartási ivóvíz tisztítóktól elvárunk.

Ennek a bejegyzésnek a célja a figyelemfelhívás arra vonatkozóan, hogy mindig van optimális megoldás a vezetékes víz minőségének javítására. Az optimális választás ugyanakkor szakmai kompetenciát igényel.

A nem körültekintően kiválasztott és nem a leírás szerint alkalmazott víztisztító veszélyes is lehet!

 

A döntés és a tájékozódás felelőssége a víztisztítót vásárlóé.

 

Azari Katalin
vegyészmérnök (BME -1990)

Vízkutató Vízkémia Kft. Akkreditált Laboratórium

1026. Budapest, Szilágyi E. fasor 43/B.

1-2124157, 1-2148937, 30-2314755

labor[at]vizkemia.hu / info[at]olomavizben.hu

www.vizkemia.hu / www.olomavizben.hu

További tartalmak:

www.olomavizben.hu/blog

ólomszennyezés * ólomvizsgálat * víztisztító * ivóvíz

Miben tudunk mi segíteni?

Szakmai konzultációs lehetőséggel a csapvíz minőségére vonatkozóan;

ha szükséges: korrekt, használható eredményt adó vízvizsgálattal;

a csapvíznek megfelelő és biztonságosan üzemeltethető víztisztító ajánlásával.

Csak olyan megoldást ajánlunk, ami szakmailag vállalható, megbízható és biztonságosan üzemeltethető.

kedvezményes vizsgálati ajánlat ólom kockázat értékeléshez