Szakcikkek, hivatkozások - Integrált szűrőbetétes víztisztító laboratóriumi szaktanácsadással!

megoldás
legjobb víztisztító
Tartalomhoz ugrás
Segédletek
Hivatkozások, szakcikkek, tanulmányok, publikált tartalmak feltöltése folyamatosan...

 Biztonságos a csapvíz fogyasztása az egész országban?
(kiemelések az MTA honlapjáról - a kérdésekre Vargha Márta, az Országos Közegészségügyi Intézet osztályvezetője, az MTA ÖK Víztudományi Koordinációs Csoport szaktanácsadója és Szűcs Péter, az MTA doktora, a Nemzeti Víztudományi Program Irányító Testületének tagja, a Miskolci Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára válaszol)

Mitől jó az ivóvíz? Milyen feltételeknek kell megfelelnie?
V. M.: Ezt a kérdést két irányból közelíthetjük meg. A korábbi, ellenőrzés-központú szemlélet szerint akkor jó az ivóvíz, ha megfelel a rendeletben szabályozott, terjedelmes (közel 60 tételből álló) paraméterlista valamennyi határértékének. Ez azonban mindig csak egy pillanatnyi állapotot mutat, ezért igazán akkor biztonságos az ivóvíz, ha már az előállítása során törekednek valamennyi lehetséges kockázat felderítésére és megelőzésére. Így a fogyasztókhoz eljutó víz már bizonyosan nem okozhat megbetegedést. Azért is fontos ez a szaknyelvben kockázatalapúnak nevezett megközelítés, mert nem lehet a vízvizsgálatok számát olyan nagyra növelni, hogy azzal 100%-os biztonsággal észleljünk egy váratlan szennyezést. További szempont, hogy az ivóvíz a fogyasztó számára is elfogadható legyen – sajnos még mindig sok helyről érkezik panasz a csapvíz sárgás színére, zavarosságára, esetleg kellemetlen szagára. Ezt a legtöbb esetben az ivóvízhálózatok leromlott állapota okozza, ami miatt a csőhálózatból különböző anyagok oldódhatnak ki, vagy baktériumok szaporodhatnak el. Ez sokszor nem is a gerincvezetékekben, hanem az épületek, lakások vízvezetékeiben megy végbe.

Más tényezők veszélyeztetik az ivóvizet ma, illetve a közeljövőben, mint régen?
V. M.: Az ivóvíz minőségét meghatározó tényezők mindig az ivóvíz-előállítás módjától függenek, és a technológia fejlődésével (de mondhatjuk azt is, hogy egyben a fogyasztói igények növekedésével) párhuzamosan és folyamatosan változnak. A 20. század elején még a fertőzésveszély jelentette a legnagyobb problémát, ami az artézi kutak fúrásával megoldódott. Az 1980-as években viszont fény derült arra, hogy ezek a mélységi vizek sok esetben kémiai szempontból szennyezettek, elsősorban arzénnel, ami a koleránál, tífusznál persze sokkal kisebb, de mégis jelentős egészségügyi kockázat. A többlépcsős ivóvízminőség-javító program eredményeképpen már ennek a megoldásához is közel járunk, de mindig van újabb feladat. Jelenleg közegészségügyi szempontból a következő lépést a már említett, elosztóhálózattal összefüggő, úgynevezett másodlagos szennyezések jelentik.

Milyen állapotban van a magyarországi ivóvízhálózat?
V. M.: Sajnos az ivóvízhálózat állapota szinte mindenütt hagy kívánnivalót maga után. Emiatt a megtermelt ivóvíz nagyon nagy része elvész, vagy azért, mert elszivárog a hálózatból, vagy azért, mert a hálózat mosatására használják fel, hogy a lerakodó üledék vagy korróziós anyag ne a lakások csapján folyjon ki. Azt sokan nem tudják, hogy az ivóvíz-szolgáltató csak a vízóráig felelős a hálózatért, ami azon túl, a házban, illetve a lakásban van, annak a karbantartása a tulajdonosok feladata. Az egyik komoly probléma éppen a háztartási hálózatokban jelentkezik. A 20. század első felében épült épületekben még sok helyen most is előforduló ólomcsövekből kioldódhat az ólom, akár olyan mértékben is, hogy meghaladja a hatályos jogszabályban előírt határértéket.

Mennyire hatékonyak a házi víztisztító berendezések? Egyáltalán szükség van-e rájuk?
V. M.: Nagyon sokféle termék kapható, az egyszerű aktívszén-szűrős kancsóktól a több százezer forintos, membrántechnológiát alkalmazó berendezésekig, amelyek a klórvegyületek eltávolítására szolgálnak, és gyakorlatilag ionmentes vizet állítanak elő. Az ország legnagyobb részén szükségtelen a használatuk, aki mégis ilyet vásárol, annak érdemes meggyőződnie róla, hogy bevizsgált, engedélyezett terméket választ-e. Gondot kell fordítani a megfelelő karbantartásra (pl. a szűrők gyakori cseréje) is, mert különben a berendezés inkább szennyezi, mint tisztítja a vizet.

Teljes cikk:



OKI-ÁNTSZ                                                                                                       Budapest, 2018.10.08.
 
Környezetegészségügyi alproject C/I munkacsoport

 
Tárgy: „a lakosság ivóvíz eredetű ólomexpozíciójának felmérése és értékelése” project javaslat

 
Tisztelt Kollégák!                                                                                                                               
 
Az EFOP-1.8.0-VEKOP-17-2017-00001 projecttel kapcsolatban szeretnék néhány észrevételt tenni, elsősorban az érintett  (magas ólomtartalmú ivóvizet fogyasztó), megoldási lehetőséget keresők szempontjából.
 
Először is gratulálok a tájékoztató anyagokhoz! Láthatóan sok munka van benne, szakmailag alapos és körültekintő.
 
Nem könnyű feladat, amit célul kitűztek, hiszen az emberek többsége úgy tudja, hogy a vezetékes ivóvízzel minden a legnagyobb rendben van. Ezt sulykolja a vízmű évtizedek óta, támadásként élve meg azt, ha szakmai berkekben rákérdezünk az ólom problematikára. Mérjük, és tudjuk évek óta, hogy sok háztartás érintett, mégis az őszinte kommunikáció sokáig váratott magára.
 
Ezek után nem egyszerű úgy eljuttatni az üzenetet az érintetteknek az ólom szennyezésről, hogy az hiteles legyen, célratörő, ne keltsen pánikot, de legfőbbképp a megoldásra vonatkozóan könnyen értelmezhető támpontokat adjon.
 
Azok, akik víztisztítóban gondolkodnak, nem tudnak hol tájékozódni, mert még nincsen az ólom eltávolítására alkalmas berendezések listájára szűrhető OKI adatbázis.
Addig, míg a modell kísérletnek eredménye lesz, nem fognak várni azok, akiknek magas az ólom a vizükben. Az első olyat, amiről a forgalmazó azt állítja: ólomra is jó, meg fogják venni. A többség, mivel nem ért a vízkezeléshez, az ár alapján fog dönteni. Mivel a magas ólom az ivóvízben „nem létező probléma” volt ez idáig, a csapvíz utótisztító forgalmazók többsége nem készült fel még a kérdésre sem, nemhogy a megoldásra. A forgalmazók többsége sincsen tisztában készüléke működési elvével (kémiai szempontból), korlátaival (az esetleges rossz készülék ajánlásból adódó kockázatokkal sem).
 
Vízkémiai tudás hiányában, bármi is legyen, azt, amit az OKI engedélyezett - ne legyen kétségünk! - minden további nélkül ajánlani fogják ólomra is.
 
Nagy segítség lenne a fogyasztóknak, ha az OKI a project tájékoztatóban nem csak általánosságban adna megoldást az ólom eltávolításra, hanem laikusok számára is könnyen értelmezhető módon csoportosítaná a vízkezelőket.
Érdemes lenne a csoportosítást 2 szempont szerint végezni:
 
·        az egyik a háztartási kisberendezések fizikai megjelenésére, kivitelére (szűrőházak típusa, csatlakoztatási lehetőségek)
·        a másik a szűrőházak belsejében lévő „kémiai tartalomra”, a szűrési technológiára (ami biztosítja az ólom eltávolítást) vonatkozna.
 
 
Tapasztalom, hogy nagy félreértések vannak, az emberek pl. annyit jegyeznek meg, hogy kancsós szűrő kell. Sokan nincsenek azzal tisztában, hogy ugyanabba a kancsóba vagy szűrőházba többféle szűrési lehetőséget biztosító szűrőbetét kapható, és nem a szűrőház kivitele, hanem a cserealkatrész (szűrőbetét) a lényeg. Azért is érdemes lenne ezt hangsúlyozni, mert sokan azzal sincsenek tisztában, mennyire fontos a betét időbeli cseréje. A betét minőségét, megbízhatóságát, eredetiségének igazolási lehetőségét is hangsúlyozni kell sajnos, mert ezen a piacon is megjelentek az „után gyártott” (teljesen ellenőrizetlen minőségű) termékek.
 
Amíg nincsen az OKI által vizsgált berendezés és megbízható cserebetét lista az ólom vonatkozásában, felsorolhatná azokat a szempontokat, amik jó támpontok lehetnek:  pld. a nemzetközi NSF/ANSI 53 minősítés .
 
Mindaddig, míg a lakosság kémiai ismerete ennyire hiányos a vízminőséggel (pl. a legnagyobb problémának a hormonokat tartja a mélyfúrású kutakból is…), a vízkezelési lehetőségekkel, azok előnyeivel, kockázataival kapcsolatban, addig arra kellene a kommunikációt irányítani, hogy megbízható, szakmailag kompetens forgalmazó helyekről vásároljanak, ahol a megfelelő víztisztító kiválasztásához szükséges tanácsadási feladatot hozzáértő látja el.
 
A magyar piacon még nem elegendő a fogyasztók érdekeinek védelmére, hogy egy víztisztító készülék forgalmazási engedéllyel rendelkezik. Bárki forgalmazhatja (akár interneten keresztül is), és a fogyasztó nem tudhatja, hogy az adott szűrő alkalmas-e az ólom eltávolítására vagy sem. Hiába hívja fel a figyelmet az OKI a használati útmutató elolvasására, ha azt még a forgalmazó sem tudja értelmezni (mert pl. a csapból folyó víz a forgalmazónál is egyenlő a vezetékes ivóvízzel).
 
Laboratóriumunkban évek óta vizsgálunk ólmos csapvizeket. A magyar piacon nem találtunk olyan víztisztítót, amit saját vizünk ólomtartalmának csökkentésére megfelelőnek tartottunk és bizalommal ajánlhattunk volna ismerőseinknek (ezért kerestünk a flinti listáról, és vizsgáltuk több életcikluson keresztül azt, amit azóta is megelégedéssel használunk).
Találkozunk viszont gyakran olyan fogyasztókkal, akik tőlünk kérnek segítséget, miután nem megfelelő készülékválasztás eredményeként „rosszabb lett a víz, mint előtte volt”, és sajnos ez sokszor valóban így is van.  Ez úton ajánlom fel laboratóriumunk szakmai tapasztalatát ebben a témakörben!

 
Üdvözlettel,
 
Azari Katalin
vegyészmérnök
Vízkutató Vízkémia Kft. Akkreditált Vizsgálólaboratórium
vizkemiakft@gmail.com

Kiemelések az OKI "Az ivóvíz ólom tartalmának felmérését  és a lakosság ivóvíz általi ólomexpoziciójának felmésérést megcélzó kutatási projekt" programból

„Ólom az ivóvízben
Jelenleg kevés adat áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy mely települések, településrészek és mekkora populáció van kitéve az ivóvíz általi ólom expozíció káros egészségi hatásainak, de az eddigi adatok alapján hazánkban is releváns probléma az ivóvíz ólom tartalma. Az ivóvíz rendszeres ellenőrzéséből (ún. megfelelőségi monitorozásból) származó eredmények alapján a határérték (10μg/l) feletti ólom tartalom aránya 1 és 2% között mozog.
Ezzel szemben az OKI által elvégzett kísérleti jellegű vizsgálat eredményei alapján a régi épületekben található lakásokat tekintve ez a kifogásoltsági arány meg haladja az 50%-ot (60 vizsgált lakásból 35 esetében volt tapasztalható a csapnyitási mintában határértéket meghaladó ólom tartalom). Ezek az adatok is azt mutatják, hogy az európai uniós és a magyarországi előírásokban meghatározott megfelelőségi monitorozás nem alkalmas az érintett területek felmérésére, illetve az érintett populáció becslésére, mindenképpen szükséges célzott monitorozás megvalósítása.
...Az érintett populáció nagyságát tekintve nem rendelkezünk megfelelő adatokkal, de városokban, és ezen belül is az 1960-as évek előtt épült városmagokban- ahol leginkább lehet számítani a mai napig az ólomcsövek jelenlétére- élő emberek száma jelentős, így az ivóvíz általi expozíciónak kitett lakosság aránya is feltételezhetően számottevő.
Az ólomcsövek jelenléte mellett a víz különböző jellemzői (pl. pH, hőmérséklet, szerves anyag és vas tartalom), illetve a vízhálózat egyéb paraméterei (pl. rézcsövek jelenléte), valamint a fogyasztói szokások (pl. stagnálási idő, fogyasztás előtti kifolyatás) is jelentősen befolyásolhatják az ólomkioldódás, valamint a tényleges ólomexpozíció mértékét.
Az ivóvíz általi ólom expozíció csökkentése kapcsán kiemelten fontos a lakosság megfelelő tájékoztatása az ivóvíz általi ólom expozíció lehetséges kockázatairól, a lakosság informáltsága a saját kitettségéről, beavatkozási lehetőségeiről.” (kiemelés a project tájékoztatóból)

Az ivóvíz ólom tartalmának felmérését megcélzó kutatási projekt összefoglalása / az EFOP 1.8.0.-VEKOP-17 projekt C.I. munkacsoport bemutatása

"Az elfogyasztott ivóvíz minősége befolyásolhatja az egészségünket, ezért  fontos, hogy odafigyeljünk, milyen minőségű folyadékkal látjuk el  szervezetünket. A csapvíz nemcsak hasznos ásványi anyagokat, de káros  anyagokat is tartalmazhat. Ilyen lehet például az ólom, amely –  elsősorban a régi épületekben – a csőhálózatból beoldódva ártalmas  mennyiségben is az ivóvízbe kerülhet. A lakosság ivóvíz eredetű  ólombevitelének bevizsgálására indít új, országos programot az Országos  Közegészségügyi Intézet az Egészségügyi  ellátórendszer szakmai módszertani fejlesztése című projektjében. A  Nyitott labor program célja a régi kiépítésű ivóvízhálózatból származó,  és a vezetékes ivóvízben megjelenő ólomtartalom felmérése, egészségre  gyakorolt hatásának megismerése, a káros hatások csökkentése. " (kiemelés a project tájékoztatóból)

Biztonságos a csapvíz fogyasztása az egész országban?
(kiemelések az MTA honlapjáról - Vargha Márta, az Országos Közegészségügyi Intézet osztályvezetője, az MTA ÖK Víztudományi Koordinációs Csoport szaktanácsadója és Szűcs Péter, az MTA doktora, a Nemzeti Víztudományi Program Irányító Testületének tagja, a Miskolci Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára válaszai)
Milyen állapotban van a magyarországi ivóvízhálózat?
V. M.: Sajnos az ivóvízhálózat állapota szinte mindenütt hagy kívánnivalót maga után. Emiatt a megtermelt ivóvíz nagyon nagy része elvész, vagy azért, mert elszivárog a hálózatból, vagy azért, mert a hálózat mosatására használják fel, hogy a lerakodó üledék vagy korróziós anyag ne a lakások csapján folyjon ki. Azt sokan nem tudják, hogy az ivóvíz-szolgáltató csak a vízóráig felelős a hálózatért, ami azon túl, a házban, illetve a lakásban van, annak a karbantartása a tulajdonosok feladata. Az egyik komoly probléma éppen a háztartási hálózatokban jelentkezik. A 20. század első felében épült épületekben még sok helyen most is előforduló ólomcsövekből kioldódhat az ólom, akár olyan mértékben is, hogy meghaladja a hatályos jogszabályban előírt határértéket.

https://mta.hu/tudomany_hirei/lesz-e-holnap-is-tiszta-vizunk-egymilliard-forintos-kutatasi-program-indult-a-hazai-ivovizellatas-vizsgalatara-108979?fbclid=IwAR26marJZv2kFV8Jx3wDzB93e5DEaZUSZxzDFZ8obEa2YZTlsIjYk9acdrM



Az ólom egészségügyi hatásai:

Doulton UltraCarb szűrőbetét minősítése:
érzékszervi minősítés kritériumai  - NSF/ANSI 42
egészségügyi minősítés kritériumai - NSF/ANSI 53

szakmai   cikk a flinti akatasztrófa kapcsán (EPA)

How lead is tested in public school drinking water

A csapvíz   okozta legnagyobb katasztrófa, aminek nem lett volna szabad megtörténnie:
"bulvár":

magyar "bulvár"
tanácsok:
      
lakossági tájékoztatás:

       
legjobb víztisztító
Vissza a tartalomhoz