A közbeszédben még mindig sok az ellentmondó és félrevezető információ , ha a csapvíz minőségéről esik szó.

Szakmai fórumokon, megbeszéléseken is heves vitát vált ki az ivóvíz minősége, a víztisztítók szükségességének kérdése.

Sokszor úgy tűnik, a "felek elbeszélnek egymás mellett", pedig csak arról van szó, hogy a fogyasztónak az az információ fontos, hogy a csapból folyó víz milyen,  a vízmű  szakemberei pedig vízműnél feladott víz minőségéről beszélnek.

Az illetékesek igyekeznek azt sulykolni, hogy a csapvíz kiváló minőségű, pedig pontosan tudják, hogy nem azt mérik.

Ahelyett, hogy őszintén beszélnénk arról, hogy a csapvíz  nem juttatható el reális költséghatárokon belül fertőtlenítési melléktermékek és egyéb szennyeződések nélkül a fogyasztóhoz,  "provokációként" értékelik, ha pl. az ideérkező külföldi sportolóknak nem ajánlják a budapesti csapvíz fogyasztását.

Nézzük a tényeket:

A csapvízzel szemben támasztott minimum követelmény, hogy bakteriológiailag kifogástalan legyen. Ehhez fertőtlenítésről kell gondoskodni.

Tanulmányok, doktori értekezések témája a vízben jelenlévő, fertőtlenítésből adódó melléktermékek egészségügyi hatáselemzése.

Tény, hogy a trihalometánok rákkeltőek, a vízben lévő szabad aktív klór szintén egészségkárosító csakúgy, mint a csővezetékből összeszedhető ólom szennyezés.

A csapvízben ezek kimutathatók!  

Míg a klór kellemetlen szagú, addig a klórozott szénhidrogéneket vagy az ólmot érzékszerveinkkel nem érezzük. Sőt! ha a szabad aktív klór szagát nem érezzük, az azért is lehet, mert a csőhálózatban töltött idő alatt pld. rákkeltő vegyületek képződtek belőle. És ez csak a kezdet, a lehetséges szennyezések tekintetében.

Jelenleg a csapvíz szükséglet alig 10%-át kitevő ivóvízhez igazítják a teljes vízmennyiség minőségét. Mindezt elfogadható költséghatárokon belül (?) - nem tűnik reális célkitűzésnek. Csak azért, mert ezt szoktuk meg...

Szerencsésebb helyeken nem csak a folyadékpótlás fontossága, hanem annak elvárható  minősége is beszédtéma, és az is, hogy hogyan javítható biztonságosan a felhasználó helyen a fogyasztásra szánt csapvíz.

Attól, hogy idehaza erről nem beszélünk őszintén, nem lesz jobb a víz, csak a fogyasztók tájékozatlansága és megvezethetősége nő ebben a témakörben.

Vannak kiváló minőségű, megbízható víztisztítók, amik biztonsággal ajánlhatók.

Vannak  olyanok is, amelyek feleslegesen tudnak túl sokat (“ágyúval verébre”) vagy éppen túlárazottak.

Tudjuk, hogy a vízkezelők piacán is megjelentek a hozzá nem értő eladók, akik több kárt okoznak, mint hasznot (bárki árulhat víztisztítót kémiai ismeretek nélkül, akár interneten keresztül is) - de ettől még nem kellene lemondani arról, hogy beszéljünk a csapvíz utótisztításának létjogosultságáról.

Szerintem a víztisztító nem felesleges pénzkidobás, hanem alapvető fontosságú termék.

A csapvízhez választott, megbízható szűrő sokat tehet hozzá mindennapjaink kényelméhez és egészségünk megőrzéséhez, környezetkímélő módon.

Víztisztító választás előtt fontos a tájékozódás!  A rosszul választott víztisztító többet árthat, mint használ (még akkor is, ha a víz jobb ízű).

Azari Katalin

vegyészmérnök

Vízkutató Vízkémia Kft. Akkreditált Vizsgálólaboratórium

www.olomavizben.hu

#ólom #olom #víztisztító #csapvíz #viztisztito #egészség #noplastic